| Mivel Ágnes asszony elmagyarázta sürgős dolgát, hogy kimossa a véres leplét, a törvényszék csak csendben ült s néznek egymásra, majd megszületett a döntés: |
|
 | „Eredj haza, szegény asszony! Mosd fehérre mocskos lepled; Eredj haza, Isten adjon Erõt ahhoz és kegyelmet. | |
|
|
|
|
|
|
| Ágnes asszony lepedőjét újra mossa, mert az ő szemében ott volt a vérfolt, de mind hiába. Reggeltől estig, mikor már a hold is fent van csak mossa, meg nem állva |
|
|
|
|
|
|
|
| És ez így ment évről évre, ha hideg volt, ha meleg volt. Hosszú évek teltek el, mire már megöregedett, és haja őszbe merült már. Bűneit még mindig nem tudta lemosni, és egész életén át kísérte a bűntudata tette miatt. |
|
|
|
|
|
|
|
