|
 | Én végtelen időtől tervezem, S már bennem élt, mi mostan létesült. | |
|
| S nem érzéd-é eszméid közt az űrt, Mely minden létnek gátjaul vala S teremtni kényszerültél általa? | |
|
|
|
|
|
|
|
| Lucifer volt e gátnak a neve, Ki a tagadás ősi szelleme. | |
|
|
|
|
|
|
|
| ...harcaimban bukjam szüntelen, De új erővel felkeljek megint. Te anyagot szültél, én tért nyerék, Az élet mellett ott van a halál, A boldogságnál a lehangolás, A fénynél árnyék, kétség és remény. - Ott állok, látod, hol te, mindenütt, S ki így ösmérlek, még hódoljak-e? | |
|
|
|
|
|
