|
 | Kegyelmes úr! Hogy van, mióta nem láttam fönségedet? | |
|
| Köszönöm alássan, jól, jól, jól. | |
|
|
|
|
|
|
| Uram, néhány emléke itt maradt. Már rég óhajtám visszaküldeni. Kérem, fogadja el. | |
|
| Nem, nem. Nem adtam egyet is soha. | |
|
|
|
|
|
|
| Fönséges úr! Hisz tudja, hogy adott s hozzá illatának édes szavakat. Vedd vissza (...) itt van, fönséges úr! | |
|
| Ha! Ha! Becsületes vagy? | |
|
|
|
|
|
